Innováció és piacképesség a szabványosítás révén
Az Európai Unió alapításának 50-ik évfordulója ünneplése után 2007. március 27-28-án még egy fontos esemény volt Berlinben, mégpedig egy nemzetközi konferencia „Innováció és piacképesség a szabványosítás révén”. |
Az előadások letölthetők angolul, németül a www.din.de vagy más honlapokról, itt csak néhány fordítást teszünk közkinccsé:
1. Dietmer Harting a DIN elnökének az előadása
2. Michael Glos a német gazdasági és technológiai miniszter előadása
A DIN szabványbizottságok napján mondott beszéde
2007. 03. 26.
A múlt hétvégén kezdődött itt Berlinben a „Római Szerződés” 50-ik jubileumi ünnepsége. Az ünnepi beszédekben és interjúkban sok tényezőt megemlítettek, melyek Európát a mostani sikerekhez vezették. De maradt egy olyan tényező, melyet sokan elfelejtették nevén nevezni. Ez miatt lehetett, mert ennek a tényezőnek a hatása számunkra szinte magától értetődővé vált – mint a levegő a lélegzéskor – és melynek értékét gyakran csak akkor ismerjük fel, ha az nem áll megfelelő mértékben a rendelkezésünkre.
Engedjék meg, hogy éppen emiatt ma, ezen a helyen Európa igazi ütőkártyáját elővezessem és méltassam: a szabványosítást.
Engedjék meg, hogy három alapvető dolgon keresztül világítsam meg, miért éppen a szabványosítás jelenti Európa döntő ütőkártyáját.
Az első érv a gazdasági belső piacon generál.
Amikor 1957. március 25-én Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia az Európai Unió alapító dokumentumát aláírták, az aláíró országok kormányfői nem csupán a gazdasági együttműködés ösztönzésének a dokumentumát írták alá. Sokkal inkább a Római Szerződések egy békés és jóléti élet reményét szimbolizálták. És ez az út csak egységes európai út lehetett.
A későbbi szövetségi kancellár Konrád Adenauer már 1946-ban közölte – idézem: a legmélyebb meggyőződésem, hogy ezen a sokat szenvedett, gyakran háborúk által feldúlt földrészen egyszer nyugalom és béke lesz, azaz megvalósulnak az Európai Egyesült Államok.
Ma a Római Szerződések aláírása után 50 évvel, egy erős és öntudatos Európa keletkezett. És most ezen a helyen is aláhúzom, hogy Európánkat nem tekinthetjük adottságnak, hanem megvalósítása napi feladatokat jelent, mely által 500 millió lakosnak hosszútávú perspektívát, békességben és jólétben tud nyújtani.
A szabványosítás egy támpillér, hogy ezt a perspektívát valósággá tegyük, mégpedig a harmonizált belső piac formájában. Az úgynevezett: Új Koncepció szélesen bevonult társadalmunkba az 1985. évi bevezetésével.
Ez meghatározta a jogszabályok kiegyenlítésének az útját, mely elsősorban a gazdaság és társadalom önmegvalósítására támaszkodott.
Noha a harmonázál útja nem volt mindig egyszerű, visszatekintve minden résztvevő fáradozását dicséret illeti. Mert az európai szabványosítás egy szignifikáns hozzájárulás a belső piac működéséhez és a szabad áruforgalom biztosításához.
És ezáltal már el is jutottam a második tényezőhöz, nevezetesen ahol a szabványosítás a pozitív hatását kifejtheti, mégpedig a tudás transzfer által központi nagy hatást fejt ki. A vállalatok a vállalaton belüli értékteremtés növelésére felhasználják a szabványokat, mivel a szabványok a tömegtermelés előnyeit generálják és átveszik a kapcsolódások kompatibilis kialakításának a feltételeit az egyes gyártási szakaszok között. De a szabványok messze többet jelentenek a hatékonyság növelésének eszközénél az értékteremtő folyamatokban: előkészítik az innovációkhoz az utat és a gazdasági teljesítő képesség fokozói – és ezáltal különösen az európai az európai teljesítő képesség fokozói. A szabványok a teljesen új műszaki megoldások elterjedését és elfogadását szolgálják és éppen ezáltal az innovációk piacra kerülését. Mert a szabványosításon keresztül a piaci partnerek egymásra találnak – függetlenül attól, hogy versenyzők, vásárlók az ipari termékekre vagy végfogyasztók, mert a partnerség gazdagításával a fejlesztési folyamatok is hasznosítani tudják a szabványosítást.
A szabványosítás egy szeizmográf fontos funkcióját veszi át, mivel a résztvevőket elég korán tájékoztatják az új fejlesztésekről és technológiákról. Ily módon a szabványosítás a technológiai fejlesztések hajtóerője és ezáltal az innovációk katalizátora, amivel hozzájárul, hogy Európa „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdasági térségévé váljon”. Noha a Liszabon Agenda 2010 megvalósításának ütemterve néhány helyen változtatásra szorul, de mi a szabványosítással megtettük a magunkét, hogy a gazdasági térségünk versenyképességét tovább kiépíthessük.
Az 1987-es Egységes Európai Aktá-val az összes tagország elismeri, hogy a továbbiakban nem gátolják az áruk, személyek szolgáltatások és tőkék szabad áramlását egymás között. Addig a szabványok kereskedelmi akadályokat jelentettek. Azóta a nemzeti szabványok harmonizálásával jelentős előre haladást értünk el. Ma már a piacok megnyíltak az európai szabványokhoz kötődő országok számára. Mert – a nemzeti szabványokat az európai szabványok javára visszavonják – és számomra ez jelenti a mi szabványosításunk jelentős erejét. Európában különösen a törvényalkotásban ki lehet használni a szabványok deregulációs hatását és a törvényi előírások konkretizálásakor az érdekelt körök az értelmezésekhez a szabványokat tudják felhasználni.
Ahhoz, hogy szemléletessé tegyük az európai szabványok teljesítő képességét, engedjenek meg nekem egy kis kitérést, a szabadalmak, a szellemi alkotások tulajdonlási jogának területére.
A szabadalmak a szabványokhoz hasonlóan a műszaki tudások tárházát jelentik, melynek gazdasági hatását szintén nagyra tartják – ezt a felismerést nem utolsó sorban Blind professzor kutatási munkáinak köszönhetjük. Egy aktuális tanulmányból tudjuk, hogy Németország szabadalom mesternek számít, csak az USA-ban és Japánban jelentenek be több szabadalmat évente. Szívesen konkrét számokban is megmutatom a méreteket: 2005-ben több, mint 50 000 szabadalmat jelentettek be az USA-ban, 27 000-et Japánban és 17 000-et Németországban.
Ezeket a számokat az év elején közölték – szinte egyidejűleg írta a VDI (német mérnök szövetség) híreiben – idézem – az USA szabadalmi rendszere árt a gazdaságnak. A hír folytatásában az amerikai szabadalmi hivatalnokok beszámolnak a szabadalmi bejelentések tömegéről, a várakozási idők 31 hónapot vesznek igénybe. A munkatársak túlterhelése nem marad következmények nélkül: egyre többször triviális technológiákra adnak szabadalmi védettséget.
A megfelelő triviális szabadalmak megbízói gyakran megkísérlik üzleti magatartásukkal, hogy a szabadalom hasznosítását egy harmadik félen keresztül érvényesítsék. Ez a gyakorlat odáig ment, hogy szabadalmakat csődtömegekből veszik ki, azért hogy azokat később harmadik fél felé értékesítsék. Ezeket a vállalatokat Szabadalom-lovagoknak hívják. Egy sajátos gyakorlatot fejlesztettek ki, melyek a gondolatokat, innovációkat szabadalmak révén új gyártmányokra viszik át, felfedező teljesítményéért monopol nyereséget akar, teljes abszurdumokhoz vezet.
Hogy ezek a történések nem csupán az USA piacára korlátozódnak, láthatjuk itt Európában is a triviális szabadalmakon keresztül.
És természetesen ezzel kapcsolatosan kérdezem, milyen mechanizmusok vannak a szabványosításban, hogy védekezzünk az ellen, hogy a triviális tartalmak a szabványok közé is bevonuljanak.
Mondhatom Önöknek, hogy jól védekezünk, mert a szabványok hierarchikus mechanizmussal rendelkeznek a munka minőségét biztosítják és kiépítik. Ily módon a szabványok nem az egyesek véleményét adják vissza, hanem az érdekelt körök konszenzusára épülnek. Mert csak olyan tartalmak kerülnek be a szabványokba, melyekről a szakértők a dialógusok során megegyeztek. Ily módon azok az érdekek, melyek nem felelnek meg a műszaki élet aktuális állapotának vagy egy egyéni véleményt tükröznek, kiesnek.
Az Európai Bizottság egyik aktuális közleményében a műszaki bizottságokban folyó munkát találóan „realitás csekk”-nek nevezik, ahol az érdekelt körök kollektívan lépnek fel.
Még egy tényező van, melyet szívesen hozzá fűzök, a szabványok rendszeres átdolgozását. Ez a szabványok használóinak saját érdeke, hogy mindig legyen az aktualizáláshoz erő, mert a szakértők a napi munkájukban nem szeretnének elavult tartalmakra támaszkodni, hanem mindig a műszaki élet aktuális állapotát szeretnék figyelembe venni.
Az, hogy az európai szabványosítást teljesítményképesen tartsuk, az is hozzá tartozik, hogy együtt az érdekelt körökkel a szabványok kidolgozásának az útjáról gondolkozzunk. Ahhoz, hogy a jövőben a szabványok fejlesztési idejével elégedettek legyünk, vigyáznunk kell, mert ha egy szabvány fejlesztése tovább tart a megfelelő gyártmány életciklusánál, éppen a technológiai teljesítőképességünket veszítjük el.
Ezért – az amerikai Charles Kettering felfedező szavaival élve – „a jövőről kell gondoskodnunk, mert az életünk maradékát a jövőben töltjük el”.
Éppen ezért, nagyon tisztelt hölgyeim és uraim, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a szabványosítási igyekezetüket arra is használják, hogy jelezzék felénk a változtatási igényeket és aktívan vegyenek részt saját ötleteikkel, kezdeményezéseikkel.
Ezen a helyen szeretném a lehetőséget kihasználni, hogy köszönetet mondjak, mert csak az önök igyekezetével vált lehetővé, hogy a szabványosítás azzá legyen, amivé mára lett, EUROPA ÜTŐKÁRTYÁJA.
Szívélyesen üdvözlöm Önöket az európai szabványosítási konferencián.
Köszönöm
- a német szabványosítási intézetnek, hogy megvalósult ez a rendezvény
- ez Európai Bizottságnak a támogatást.
Az állam- és kormányfők a Berlini Nyilatkozat-ukban emlékeztettek a közös Európa sikertörténetére.
A „Római Szerződések” 1957-ben a két világháború katasztrófái után az első komoly kísérlet volt, hogy Európát békés úton egységesítsék.
A szabadság és a versenyképesség adták a nemzetgazdaságuk integrációjának gyökerét, garanciáját és motorját.
Az eredetileg 6 tagország egyezségéből közben az Európai Unió 27 tagország részvételével a világ legnagyobb közös piacává vált majd 500 millió lakossal.
Ennek az egész közös szabályozási műnek a belső piac vonatkozásában a műszaki szabványok fontos részei.
Ezek az európai sikertörténet fontos részei:
- 20 évvel ezelőtt az összes DIN szabványnak 90%-a nemzeti eredetű volt
- Ma már a szabványaink 85%-a európai és nemzetközi eredetű.
Már a 15-ik évszázadban Velence a hajóhadát szabványosított evezőkkel, árbócokkal és vitorlákkal szerelte fel. Minden kikötői lerakatban rendelkezésre álltak a szabványosított alkatrészek.
Ezáltal a javításokat egyszerűen és gyorsan el tudták végezni. Ez egy áttörő innováció volt, ezáltal Velence ki tudta építeni tengeri uralmát
Két éve jelent meg egy könyv a következő címmel:
„fel a fejjel Németország – optimista történetek egy zilált köztársaságból”.
Ekkor Németország éppen a konjukturális mélyponton volt, a siránkozás völgyében.
Ugyanakkor Hajo Schumacher újságíró a szabványosítás sikertörténetéről írt.
Leszámolt azzal az előítélettel, hogy a szabványosítók „idős urak könyökvédővel és ősz halántékkal, akik egész nap a colostokkal, milliméter papírral és nagyítóval járkálnak és dolgoznak”.
A szabványosítás ezzel szemben a megbízhatóságot, összemérhetőséget, effektivitást és bizalmat és mind ezek által egy globalizált gazdaság sok milliárdos versenyelőnyét teremtik meg.
Ahhoz, hogy ez a versenyelőny megvalósulhasson, ma a szabványosítási politika előtt a következő feladatok állnak:
- először: erősítenünk kell a nemzetközi szabványosítást, hogy egyszerűsödjön a kereskedelem
- másodszor: a szabványosítás potenciálját hasznosítanunk kell az innovációkban
- harmadszor: gondoskodnunk kell arról, hogy a kis- és középvállalatok még inkább profitálhassanak a szabványosításból.
Ehhez egy példa: egy német gyártó, 150 dolgozóval, kis eszközöket gyárt az építőipar részére. Egy ilyen kisgép ára 2000 Euro.
Korábban ennek a cégnek kis darabszámok esetén is 2000 Euró vizsgálati költséget kellett fizetnie, hogy ezt az eszközt eladhassa.
Éppen a kis darabszámok esetében volt nagy korlátja annak, hogy azokat az új piacokon is elhelyezzék.
Ma az áruk kereskedelmi mennyisége 1500 milliárd EUR: egy szabvány, egy vizsgálat, melyet azután az egész EU-ban elismernek.
A modell, mely lehetővé teszi ezt az egyszerűsítést, az úgynevezett „Új megközelítés”.
Az Európai Bizottság februárban egy új javaslatot tett. Eszerint:
- a szabad árukereskedelemnek a vállalatok felé tett további jogi egyszerűsítések által javulnia kell.
- Az egységes minimális követelmények révén a piacfelügyeleti hatóságok biztosítani tudnak egy magas biztonság és fogyasztó védelmet.
Gazdaságunk érdeke, hogy nemzetközileg is azonos szabványok szerint dolgozhassunk, ahogyan az megvalósult az európai területen.
Emiatt tesszük a megállapodásokat a WTO-val, hogy a műszaki törvényalkotásunk a nemzetközi szabvány alapokon legyenek.
Meg kell azonban állapítanunk, hogy az Atlantik oldalról különböző felfogások léteznek:
A divergáló kormányzati felfogásuk magas költségeket okoznak. Ezeket kölcsönös előnyök érdekében csökkenteniük kell.
A Merkel kancellárnő által javasolt „Új transzatlani gazdasági partnerség” keretében ezt a témát is elővesszük.
A szabványok nem csupán ahhoz járulnak, hogy a kereskedelmi korlátokat leépítsék. Fontos eszközök ahhoz is, hogy az innovatív elgondolásokat át lehessen ültetni piacképes termékekké. Mert a jó elgondolások egyedül nem elegendőek ahhoz, hogy a piacokon sikeres termékekké váljanak.
A gazdasági eredmény folytán kell apró pénzre váltani a jó elgondolásokat.
A célon mint gazdasági és technológiai miniszter, hogy a tudásból értéket teremtsek!
Ahhoz, hogy a csúcstechnológiákat a világpiacon sikeresen alkalmazzák, a szabványokat kell stratégiailag bevetni.
Egy parádés példa a lézertechnikánál látható szabvány siker:
Németország a 80-as években a lézertechnikában csupán egy fejlődő országnak számított. Ma a német vállalatok világpiac vezetők ezen a területen. A szabványok segítettek abban, hogy a tudásokat a rendelkezésre bocsássák és az új technológiák megtestesüljenek a termékekben.
A szabványok a közvetítő kötelékké váltak a tudományos felismerések az ipari értékesítés között!
Éppen emiatt támogatjuk a német szabványosítási intézetet, abban, hogy az új kulcstechnológiákat szisztematikusan felkutassák az ezekre szabványokat hozzanak létre. Ez különösen vonatkozik olyan területekre, mint:
- nanotechnológia
- űrkutatás
- közlekedés technológia
- orvosi és biotechnológiák.
1. Dietmer Harting a DIN elnökének az előadása
2. Michael Glos a német gazdasági és technológiai miniszter előadása
Szabványosítás – Európa ütőkártyája
Dietner Harting, a DIN elnöke
A DIN szabványbizottságok napján mondott beszéde
2007. 03. 26.
Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim
A múlt hétvégén kezdődött itt Berlinben a „Római Szerződés” 50-ik jubileumi ünnepsége. Az ünnepi beszédekben és interjúkban sok tényezőt megemlítettek, melyek Európát a mostani sikerekhez vezették. De maradt egy olyan tényező, melyet sokan elfelejtették nevén nevezni. Ez miatt lehetett, mert ennek a tényezőnek a hatása számunkra szinte magától értetődővé vált – mint a levegő a lélegzéskor – és melynek értékét gyakran csak akkor ismerjük fel, ha az nem áll megfelelő mértékben a rendelkezésünkre.
Engedjék meg, hogy éppen emiatt ma, ezen a helyen Európa igazi ütőkártyáját elővezessem és méltassam: a szabványosítást.
Engedjék meg, hogy három alapvető dolgon keresztül világítsam meg, miért éppen a szabványosítás jelenti Európa döntő ütőkártyáját.
Az első érv a gazdasági belső piacon generál.
Amikor 1957. március 25-én Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia az Európai Unió alapító dokumentumát aláírták, az aláíró országok kormányfői nem csupán a gazdasági együttműködés ösztönzésének a dokumentumát írták alá. Sokkal inkább a Római Szerződések egy békés és jóléti élet reményét szimbolizálták. És ez az út csak egységes európai út lehetett.
A későbbi szövetségi kancellár Konrád Adenauer már 1946-ban közölte – idézem: a legmélyebb meggyőződésem, hogy ezen a sokat szenvedett, gyakran háborúk által feldúlt földrészen egyszer nyugalom és béke lesz, azaz megvalósulnak az Európai Egyesült Államok.
Ma a Római Szerződések aláírása után 50 évvel, egy erős és öntudatos Európa keletkezett. És most ezen a helyen is aláhúzom, hogy Európánkat nem tekinthetjük adottságnak, hanem megvalósítása napi feladatokat jelent, mely által 500 millió lakosnak hosszútávú perspektívát, békességben és jólétben tud nyújtani.
A szabványosítás egy támpillér, hogy ezt a perspektívát valósággá tegyük, mégpedig a harmonizált belső piac formájában. Az úgynevezett: Új Koncepció szélesen bevonult társadalmunkba az 1985. évi bevezetésével.
Ez meghatározta a jogszabályok kiegyenlítésének az útját, mely elsősorban a gazdaság és társadalom önmegvalósítására támaszkodott.
Noha a harmonázál útja nem volt mindig egyszerű, visszatekintve minden résztvevő fáradozását dicséret illeti. Mert az európai szabványosítás egy szignifikáns hozzájárulás a belső piac működéséhez és a szabad áruforgalom biztosításához.
És ezáltal már el is jutottam a második tényezőhöz, nevezetesen ahol a szabványosítás a pozitív hatását kifejtheti, mégpedig a tudás transzfer által központi nagy hatást fejt ki. A vállalatok a vállalaton belüli értékteremtés növelésére felhasználják a szabványokat, mivel a szabványok a tömegtermelés előnyeit generálják és átveszik a kapcsolódások kompatibilis kialakításának a feltételeit az egyes gyártási szakaszok között. De a szabványok messze többet jelentenek a hatékonyság növelésének eszközénél az értékteremtő folyamatokban: előkészítik az innovációkhoz az utat és a gazdasági teljesítő képesség fokozói – és ezáltal különösen az európai az európai teljesítő képesség fokozói. A szabványok a teljesen új műszaki megoldások elterjedését és elfogadását szolgálják és éppen ezáltal az innovációk piacra kerülését. Mert a szabványosításon keresztül a piaci partnerek egymásra találnak – függetlenül attól, hogy versenyzők, vásárlók az ipari termékekre vagy végfogyasztók, mert a partnerség gazdagításával a fejlesztési folyamatok is hasznosítani tudják a szabványosítást.
A szabványosítás egy szeizmográf fontos funkcióját veszi át, mivel a résztvevőket elég korán tájékoztatják az új fejlesztésekről és technológiákról. Ily módon a szabványosítás a technológiai fejlesztések hajtóerője és ezáltal az innovációk katalizátora, amivel hozzájárul, hogy Európa „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdasági térségévé váljon”. Noha a Liszabon Agenda 2010 megvalósításának ütemterve néhány helyen változtatásra szorul, de mi a szabványosítással megtettük a magunkét, hogy a gazdasági térségünk versenyképességét tovább kiépíthessük.
És ezzel megérkeztem a harmadik ütőkártyához, az európai szabványosítás teljesítő képességéhez.
Az 1987-es Egységes Európai Aktá-val az összes tagország elismeri, hogy a továbbiakban nem gátolják az áruk, személyek szolgáltatások és tőkék szabad áramlását egymás között. Addig a szabványok kereskedelmi akadályokat jelentettek. Azóta a nemzeti szabványok harmonizálásával jelentős előre haladást értünk el. Ma már a piacok megnyíltak az európai szabványokhoz kötődő országok számára. Mert – a nemzeti szabványokat az európai szabványok javára visszavonják – és számomra ez jelenti a mi szabványosításunk jelentős erejét. Európában különösen a törvényalkotásban ki lehet használni a szabványok deregulációs hatását és a törvényi előírások konkretizálásakor az érdekelt körök az értelmezésekhez a szabványokat tudják felhasználni.
Ahhoz, hogy szemléletessé tegyük az európai szabványok teljesítő képességét, engedjenek meg nekem egy kis kitérést, a szabadalmak, a szellemi alkotások tulajdonlási jogának területére.
A szabadalmak a szabványokhoz hasonlóan a műszaki tudások tárházát jelentik, melynek gazdasági hatását szintén nagyra tartják – ezt a felismerést nem utolsó sorban Blind professzor kutatási munkáinak köszönhetjük. Egy aktuális tanulmányból tudjuk, hogy Németország szabadalom mesternek számít, csak az USA-ban és Japánban jelentenek be több szabadalmat évente. Szívesen konkrét számokban is megmutatom a méreteket: 2005-ben több, mint 50 000 szabadalmat jelentettek be az USA-ban, 27 000-et Japánban és 17 000-et Németországban.
Ezeket a számokat az év elején közölték – szinte egyidejűleg írta a VDI (német mérnök szövetség) híreiben – idézem – az USA szabadalmi rendszere árt a gazdaságnak. A hír folytatásában az amerikai szabadalmi hivatalnokok beszámolnak a szabadalmi bejelentések tömegéről, a várakozási idők 31 hónapot vesznek igénybe. A munkatársak túlterhelése nem marad következmények nélkül: egyre többször triviális technológiákra adnak szabadalmi védettséget.
A megfelelő triviális szabadalmak megbízói gyakran megkísérlik üzleti magatartásukkal, hogy a szabadalom hasznosítását egy harmadik félen keresztül érvényesítsék. Ez a gyakorlat odáig ment, hogy szabadalmakat csődtömegekből veszik ki, azért hogy azokat később harmadik fél felé értékesítsék. Ezeket a vállalatokat Szabadalom-lovagoknak hívják. Egy sajátos gyakorlatot fejlesztettek ki, melyek a gondolatokat, innovációkat szabadalmak révén új gyártmányokra viszik át, felfedező teljesítményéért monopol nyereséget akar, teljes abszurdumokhoz vezet.
Hogy ezek a történések nem csupán az USA piacára korlátozódnak, láthatjuk itt Európában is a triviális szabadalmakon keresztül.
És természetesen ezzel kapcsolatosan kérdezem, milyen mechanizmusok vannak a szabványosításban, hogy védekezzünk az ellen, hogy a triviális tartalmak a szabványok közé is bevonuljanak.
Mondhatom Önöknek, hogy jól védekezünk, mert a szabványok hierarchikus mechanizmussal rendelkeznek a munka minőségét biztosítják és kiépítik. Ily módon a szabványok nem az egyesek véleményét adják vissza, hanem az érdekelt körök konszenzusára épülnek. Mert csak olyan tartalmak kerülnek be a szabványokba, melyekről a szakértők a dialógusok során megegyeztek. Ily módon azok az érdekek, melyek nem felelnek meg a műszaki élet aktuális állapotának vagy egy egyéni véleményt tükröznek, kiesnek.
Az Európai Bizottság egyik aktuális közleményében a műszaki bizottságokban folyó munkát találóan „realitás csekk”-nek nevezik, ahol az érdekelt körök kollektívan lépnek fel.
Még egy tényező van, melyet szívesen hozzá fűzök, a szabványok rendszeres átdolgozását. Ez a szabványok használóinak saját érdeke, hogy mindig legyen az aktualizáláshoz erő, mert a szakértők a napi munkájukban nem szeretnének elavult tartalmakra támaszkodni, hanem mindig a műszaki élet aktuális állapotát szeretnék figyelembe venni.
Az, hogy az európai szabványosítást teljesítményképesen tartsuk, az is hozzá tartozik, hogy együtt az érdekelt körökkel a szabványok kidolgozásának az útjáról gondolkozzunk. Ahhoz, hogy a jövőben a szabványok fejlesztési idejével elégedettek legyünk, vigyáznunk kell, mert ha egy szabvány fejlesztése tovább tart a megfelelő gyártmány életciklusánál, éppen a technológiai teljesítőképességünket veszítjük el.
Ezért – az amerikai Charles Kettering felfedező szavaival élve – „a jövőről kell gondoskodnunk, mert az életünk maradékát a jövőben töltjük el”.
Éppen ezért, nagyon tisztelt hölgyeim és uraim, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a szabványosítási igyekezetüket arra is használják, hogy jelezzék felénk a változtatási igényeket és aktívan vegyenek részt saját ötleteikkel, kezdeményezéseikkel.
Ezen a helyen szeretném a lehetőséget kihasználni, hogy köszönetet mondjak, mert csak az önök igyekezetével vált lehetővé, hogy a szabványosítás azzá legyen, amivé mára lett, EUROPA ÜTŐKÁRTYÁJA.
Michael Glos, a német gazdasági és technológiai miniszter üdvözlő beszéde:
Csak a kimondott szó számít!
Szívélyesen üdvözlöm Önöket az európai szabványosítási konferencián.
Köszönöm
- a német szabványosítási intézetnek, hogy megvalósult ez a rendezvény
- ez Európai Bizottságnak a támogatást.
Tegnapelőtt ünnepeltük Berlinben az Európai Unió 50 évvel ezelőtti alapkő letételét.
Az állam- és kormányfők a Berlini Nyilatkozat-ukban emlékeztettek a közös Európa sikertörténetére.
A „Római Szerződések” 1957-ben a két világháború katasztrófái után az első komoly kísérlet volt, hogy Európát békés úton egységesítsék.
A szabadság és a versenyképesség adták a nemzetgazdaságuk integrációjának gyökerét, garanciáját és motorját.
Az eredetileg 6 tagország egyezségéből közben az Európai Unió 27 tagország részvételével a világ legnagyobb közös piacává vált majd 500 millió lakossal.
Ennek az egész közös szabályozási műnek a belső piac vonatkozásában a műszaki szabványok fontos részei.
Ezek az európai sikertörténet fontos részei:
- 20 évvel ezelőtt az összes DIN szabványnak 90%-a nemzeti eredetű volt
- Ma már a szabványaink 85%-a európai és nemzetközi eredetű.
A szabványosítás ötlete nem új:
Már a 15-ik évszázadban Velence a hajóhadát szabványosított evezőkkel, árbócokkal és vitorlákkal szerelte fel. Minden kikötői lerakatban rendelkezésre álltak a szabványosított alkatrészek.
Ezáltal a javításokat egyszerűen és gyorsan el tudták végezni. Ez egy áttörő innováció volt, ezáltal Velence ki tudta építeni tengeri uralmát
Két éve jelent meg egy könyv a következő címmel:
„fel a fejjel Németország – optimista történetek egy zilált köztársaságból”.
Ekkor Németország éppen a konjukturális mélyponton volt, a siránkozás völgyében.
Ugyanakkor Hajo Schumacher újságíró a szabványosítás sikertörténetéről írt.
Leszámolt azzal az előítélettel, hogy a szabványosítók „idős urak könyökvédővel és ősz halántékkal, akik egész nap a colostokkal, milliméter papírral és nagyítóval járkálnak és dolgoznak”.
A szabványosítás ezzel szemben a megbízhatóságot, összemérhetőséget, effektivitást és bizalmat és mind ezek által egy globalizált gazdaság sok milliárdos versenyelőnyét teremtik meg.
Ahhoz, hogy ez a versenyelőny megvalósulhasson, ma a szabványosítási politika előtt a következő feladatok állnak:
- először: erősítenünk kell a nemzetközi szabványosítást, hogy egyszerűsödjön a kereskedelem
- másodszor: a szabványosítás potenciálját hasznosítanunk kell az innovációkban
- harmadszor: gondoskodnunk kell arról, hogy a kis- és középvállalatok még inkább profitálhassanak a szabványosításból.
Egy korlátok nélküli kereskedelem számára az egységes szabványok és jóváhagyási módszerek nélkülözhetetlenek. Ez az EU-ban sok területen már megvalósult: a termékek nemzetekhez igazítása és dupla vizsgálatok ezáltal elkerülhetők.
Ehhez egy példa: egy német gyártó, 150 dolgozóval, kis eszközöket gyárt az építőipar részére. Egy ilyen kisgép ára 2000 Euro.
Korábban ennek a cégnek kis darabszámok esetén is 2000 Euró vizsgálati költséget kellett fizetnie, hogy ezt az eszközt eladhassa.
Éppen a kis darabszámok esetében volt nagy korlátja annak, hogy azokat az új piacokon is elhelyezzék.
Ma az áruk kereskedelmi mennyisége 1500 milliárd EUR: egy szabvány, egy vizsgálat, melyet azután az egész EU-ban elismernek.
A modell, mely lehetővé teszi ezt az egyszerűsítést, az úgynevezett „Új megközelítés”.
Az Európai Bizottság februárban egy új javaslatot tett. Eszerint:
- a szabad árukereskedelemnek a vállalatok felé tett további jogi egyszerűsítések által javulnia kell.
- Az egységes minimális követelmények révén a piacfelügyeleti hatóságok biztosítani tudnak egy magas biztonság és fogyasztó védelmet.
Ezt a bevált modellt nemzetközivé kívánjuk tenni:
Gazdaságunk érdeke, hogy nemzetközileg is azonos szabványok szerint dolgozhassunk, ahogyan az megvalósult az európai területen.
Emiatt tesszük a megállapodásokat a WTO-val, hogy a műszaki törvényalkotásunk a nemzetközi szabvány alapokon legyenek.
Meg kell azonban állapítanunk, hogy az Atlantik oldalról különböző felfogások léteznek:
A divergáló kormányzati felfogásuk magas költségeket okoznak. Ezeket kölcsönös előnyök érdekében csökkenteniük kell.
A Merkel kancellárnő által javasolt „Új transzatlani gazdasági partnerség” keretében ezt a témát is elővesszük.
A szabványok nem csupán ahhoz járulnak, hogy a kereskedelmi korlátokat leépítsék. Fontos eszközök ahhoz is, hogy az innovatív elgondolásokat át lehessen ültetni piacképes termékekké. Mert a jó elgondolások egyedül nem elegendőek ahhoz, hogy a piacokon sikeres termékekké váljanak.
A gazdasági eredmény folytán kell apró pénzre váltani a jó elgondolásokat.
A célon mint gazdasági és technológiai miniszter, hogy a tudásból értéket teremtsek!
Ahhoz, hogy a csúcstechnológiákat a világpiacon sikeresen alkalmazzák, a szabványokat kell stratégiailag bevetni.
Egy parádés példa a lézertechnikánál látható szabvány siker:
Németország a 80-as években a lézertechnikában csupán egy fejlődő országnak számított. Ma a német vállalatok világpiac vezetők ezen a területen. A szabványok segítettek abban, hogy a tudásokat a rendelkezésre bocsássák és az új technológiák megtestesüljenek a termékekben.
A szabványok a közvetítő kötelékké váltak a tudományos felismerések az ipari értékesítés között!
Éppen emiatt támogatjuk a német szabványosítási intézetet, abban, hogy az új kulcstechnológiákat szisztematikusan felkutassák az ezekre szabványokat hozzanak létre. Ez különösen vonatkozik olyan területekre, mint:
- nanotechnológia
- űrkutatás
- közlekedés technológia
- orvosi és biotechnológiák.
A szabványosítási és rendszerezési folyamatoknak sokkal erősebben kellene beépülniük a kutatási programokba:
Ha a kutatási eszközöket kézbe veszik, a szabványosításnak egy fontos kritériumának kellene lenni a projekt támogatásában.
Ezáltal támogatjuk a csúcstechnológiákat azzal a céllal, hogy minél előbb összekapcsolódjanak a szabványosítási és kutatási folyamatok.
Mert midig is érvényes: akié a szabvány, azé a piac. Aki túl későn szabványosít, azt megbünteti a piac.
Ahhoz, hogy Európa helytálljon a világméretű versenyben, Európának állandóan a technológiai élenjáráson kell dolgoznia.
Mint a gazdasági és technológiai miniszter különösen azonosulok az EU-ban meghirdetett céllal, 2010-ig minimum a bruttó GDP 3%-át kell kutatásra és innovációra fordítani.
Az eddigi támogatásokat egy központi innovációs programra összpontosítjuk a kis- és közepes vállalatok számára.
Egyszerűsíteni kívánjuk a pályázati eljárásokat és ezzel kívánjuk a bürokrácia leépítés megvalósítását elérni. A globalizált világban a nemzetközi szabványok jelentik a kulcsot a kis- és középvállalatok felé az új piacok megnyitásához.
A kis- és középvállalatok profitálnak leginkább a küszöbországok növekedéséből.
Egyedül a Kína-boom minden harmadik közepes vállalat számára az elmúlt 3 évben jelentős üzletnövekedést hozott. Ez volt az eredménye 7200 közepes méretű vállalat megkérdezésének. Éppen ezért nagy a gazdasági jelentősége, hogy az olyan országok, mint Kína, Oroszország és India a nemzetközi szabványokat megismerjék.
Politikai oldalról bizalmas együttműködésünk van a törvényhozás és szabványosítás területeivel, melyek Európában már megvalósultak. Az európai szolgáltatási irányvonalak átvitele során még inkább megnövekedett a kis és középvállalatok jelentősége. A szabványok a határokon átívelő szolgáltatásokat és tárgyalásokat a szerződő partnerek között leegyszerűsítik.
A kis- és középvállalatoknak éppen ezért a szabványok iránti érdeklődése szélesedik:
- egyrészt egyszerű és célorientált hozzáférésre van szükségük a szabványokhoz
- szükségük van partnerekre, akik konkrét kérdésekben tanácsot adnak
- harmadrészben pedig az érdekeiket figyelembe kell venni a szabványalkotásnál.
„Európának csak együtt sikerülhet”, ez a mottója a német EU elnökségnek.
A szabványosítás csak akkor sikerülhet, ha az összes résztvevő egyfelé húz.
A szabványosítási folyamatot a dinamikus szektorokban is úgy kell vezetni, hogy Európa Innovációs potenciálja kibontakozhasson.
Európában a jövőben az USA-Ázsia-Európa trióban jelentős szerepet kell vállalnia a világszabványok megalkotásában. Ehhez a nemzetközi szabványosítási folyamatokat tovább kell ösztönöznünk. És nekünk a világméretű együttdolgozást el kell mélyítenünk a műszaki törvényalkotásban.
Célom, hogy a gazdaságot, tudományt és a politikát a szabványosítási folyamatok iránt érzékenyebbé tegyem. Használják ki ezt az európai konferenciát együtt ezen célra. És nem utolsó sorban: kellemes tartózkodást kívánok a szép Berlinben.
Ha a kutatási eszközöket kézbe veszik, a szabványosításnak egy fontos kritériumának kellene lenni a projekt támogatásában.
Ezáltal támogatjuk a csúcstechnológiákat azzal a céllal, hogy minél előbb összekapcsolódjanak a szabványosítási és kutatási folyamatok.
Mert midig is érvényes: akié a szabvány, azé a piac. Aki túl későn szabványosít, azt megbünteti a piac.
Ahhoz, hogy Európa helytálljon a világméretű versenyben, Európának állandóan a technológiai élenjáráson kell dolgoznia.
Mint a gazdasági és technológiai miniszter különösen azonosulok az EU-ban meghirdetett céllal, 2010-ig minimum a bruttó GDP 3%-át kell kutatásra és innovációra fordítani.
Az eddigi támogatásokat egy központi innovációs programra összpontosítjuk a kis- és közepes vállalatok számára.
Egyszerűsíteni kívánjuk a pályázati eljárásokat és ezzel kívánjuk a bürokrácia leépítés megvalósítását elérni. A globalizált világban a nemzetközi szabványok jelentik a kulcsot a kis- és középvállalatok felé az új piacok megnyitásához.
A kis- és középvállalatok profitálnak leginkább a küszöbországok növekedéséből.
Egyedül a Kína-boom minden harmadik közepes vállalat számára az elmúlt 3 évben jelentős üzletnövekedést hozott. Ez volt az eredménye 7200 közepes méretű vállalat megkérdezésének. Éppen ezért nagy a gazdasági jelentősége, hogy az olyan országok, mint Kína, Oroszország és India a nemzetközi szabványokat megismerjék.
Politikai oldalról bizalmas együttműködésünk van a törvényhozás és szabványosítás területeivel, melyek Európában már megvalósultak. Az európai szolgáltatási irányvonalak átvitele során még inkább megnövekedett a kis és középvállalatok jelentősége. A szabványok a határokon átívelő szolgáltatásokat és tárgyalásokat a szerződő partnerek között leegyszerűsítik.
A kis- és középvállalatoknak éppen ezért a szabványok iránti érdeklődése szélesedik:
- egyrészt egyszerű és célorientált hozzáférésre van szükségük a szabványokhoz
- szükségük van partnerekre, akik konkrét kérdésekben tanácsot adnak
- harmadrészben pedig az érdekeiket figyelembe kell venni a szabványalkotásnál.
„Európának csak együtt sikerülhet”, ez a mottója a német EU elnökségnek.
A szabványosítás csak akkor sikerülhet, ha az összes résztvevő egyfelé húz.
A szabványosítási folyamatot a dinamikus szektorokban is úgy kell vezetni, hogy Európa Innovációs potenciálja kibontakozhasson.
Európában a jövőben az USA-Ázsia-Európa trióban jelentős szerepet kell vállalnia a világszabványok megalkotásában. Ehhez a nemzetközi szabványosítási folyamatokat tovább kell ösztönöznünk. És nekünk a világméretű együttdolgozást el kell mélyítenünk a műszaki törvényalkotásban.
Célom, hogy a gazdaságot, tudományt és a politikát a szabványosítási folyamatok iránt érzékenyebbé tegyem. Használják ki ezt az európai konferenciát együtt ezen célra. És nem utolsó sorban: kellemes tartózkodást kívánok a szép Berlinben.
Letötlhető fájlok:
