Közép-Magyarországi Régió szakképzési helyzete. < Hírek | Magyar Betonelemgyártó Szövetség

Menü
Belépés felhasználóknak
Felhasználónév:

Jelszó:

Emlékezz rám!

Közép-Magyarországi Régió szakképzési helyzete.

„Kitörési lehetőségek az építőiparban:Uniós fejlesztések és egyszerűbb szabályozás”
Konferencia


Kitörési lehetőségek az építőiparban:

 

                                             Konferencia

 


 

Az építőipari szakképzés teljesítménye sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek. Az UMFT keretében létesülő építőipari beruházások megvalósulása az építőipar teljesítményének közel megkétszereződését eredményezi. Ennek érdekében meg kell teremteni az építőipar szakmunkaerő igényének fedezetét.
 A jelenlegi helyzetet a hazai szakmunkaerő állomány fokozott elöregedése, a rendelkezésre álló humán kapacitás – demográfiai tendenciákra visszavezethető – gyorsuló ütemben történő csökkenése jellemzi.
A fejlődése jövőbeni üteme mellett 2015-re a jelenlegi szakmunkásvizsgázókat figyelembe véve 40 000 szakképzett építőipari munkás hiányzik majd, ami az Operatív Programokban és a Kohéziós Alap projektjeiben előirányzott fejlesztések, megvalósítását veszélyeztetheti.
 A szakképzés területén az utóbbi évek kezdeményezései nem hoztak megfelelő eredményt a problémák kezelésében. A hiányszakmák meghatározására tett decentralizált kísérletek sok esetben egymástól független adatgyűjtésből, nem a munkáltatók erőforrás-tervezésen alapuló tényleges jövőbeni igényeinek megfelelően történtek. A közvélemény kutatási alapú felmérések nem alkalmasak arra, hogy az RFKB-k meghatározzák a jövőben szükséges építőipari szakképzési kapacitásokat. A szakképző iskolák, illetve fenntartóik az építőipar sajátosságai miatt nehezen tudnak, vagy akarnak alkalmazkodni a megváltozott gazdasági körülményekhez, a piac diktálta igények szerinti képzés rugalmas kezelésében. Ezt példázzák az újonnan megalakult TISZK-ek, ahol teljesen figyelmen kívül hagyták a szakmai-technológiai követelményeket.
Humánerőforrás tervezési munkával regionális szinten szükséges meghatározni, hogy 2007-2015 között az  EU-, állami-, önkormányzati- és magán építési beruházások összességének kivitelezéséhez az adott térségben   mennyivel kell növelni 2009-től évente a szakiskolák szakképzési kibocsátását.
Mindehhez figyelembe kell venni a német és osztrák munkaerő piac megnyitását, valamint az előző évtized magyarországi építőipari munkaerő utánpótlását jelentő romániai munkaerőpiac jelenlegi helyzetét.
A hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatására középtávon elsősorban az építőipar nyújt lehetőségeket. A szakképzési rendszer átalakításának hiányában az elmaradt térségek, szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felemelkedésének eszköze kihasználatlan marad, aminek eredményeként tovább növekedhet az inaktívak és strukturális munkanélküliek most is rendkívül magas aránya.
A hátrányos helyzetű emberek képzését és a foglalkoztatását komplex módon ötvöző, tranzit képzési (termelőiskola, második esély iskola) programokat össze kell kapcsolni a most megalakuló regionális TISZK-ek szakképzési rendszerével. Ugyanakkor az „Építsd magad „program keretében a kötelező 10 %-os munkanélküliek foglalkoztatását 2010-ig csak az eredeti terveknek megfelelően, szakképzéssel összekötve, a halmozottan hátrányos kistérségekben javasoljuk bevezetni. Országos kiterjesztésére 2011-től a megszerzett tapasztalatok felhasználásával és a szakképző intézmények felkészítése után látunk lehetőséget.
Az építőipar sajátosságai következtében nem elég úgy általában a vállalkozói képviseletet biztosítani az oktatás, szakképzés területén. Az ágazat minden szintjén (az RFKB-kben, a Szakképzési és Felnőttképzési Tanácsokban) az építőipari szakemberek arányos képviseltét szükséges elérni.
A fenntartói finanszírozás rendszerének átalakítása keretében a szakma javasolja a 1,5%-os szakképzési hozzájárulás felhasználási lehetőségeinek átalakítását, hogy a források ágazati szinten koordinálva kerüljenek felhasználásra, különös tekintettel az újonnan alakuló Térségi Integrált Szakképző Központok fenntartására és működtetésére. Ez a modell alapvetően megfelel a korszerű, az EU tagállamokban is alkalmazott megoldásnak, amely a forrásfelhasználást az adott iparági szakmai szervezeteihez koncentrálja
Átmenetileg lehetővé kell tenni, hogy a több mint 92.000 építőipari vállalkozásnál évente képződő közel 8 Md értékű,  1,5 % -os szakképzési hozzájárulásnak legalább egy részét  a szakmai szervezetek egy-egy regionális szakképzési alapba gyűjtsék össze. Az így képezhető alapokból regionális szinten lehet forrást biztosítani az építőipari szakképzés fejlesztésére.
A fekete és szürkemunka visszaszorítása, egyidejűleg a szakmunkások társadalmi presztízsének javítása érdekében szükséges évente megállapodás aláírása a társadalmi partnerek (ÉÁPB) és az államigazgatási szervek között, hogy megelőzzék, feltárják a be nem jelentett munkavállalási tevékenységeket.
A megállapodás mellékletét képzi az „Építőipari Ágazati Kollektív Szerződésben” évente meghatározott „Bértarifa Megállapodásban „rögzített minimális szakmunkás alapbér alapján kiszámított „Építőipari Rezsióradíj”, melynek alkalmazását kötelezően elő kell írni az ajánlatadók számára a közbeszerzési törvényben.
Budapest, 2008. 10. 07.                             

                                           Schréder Mihály elnökségi tag
                                   Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége

 

Letölthető fájlok:





Vissza
Megosztás: