Területfejlesztés és az építésügy helyzete < Hírek | Magyar Betonelemgyártó Szövetség

Szaló Péter: A területfejlesztés és az építésügy helyzete

A mérnököket jobban be kell kapcsolni a közéletbe   A szakmai önigazgatás elmúlt tíz éve igazolta a kamarák szükségességét. Az állam csökkenõ szerepvállalását az önigazgatás e korszerû formája helyettesíti. A mérnökök felelõssége óriási, a szakmagyakorlás feltételeit e felelõsségbõl kiindulva kell maghatározni, amelyben a szakmai közösségnek óriási szerepe van. A közösségnek, mint az ezredforduló „céhszervezetének” fontos szerepe van a kiszolgáltatottság mérséklésében, a piaci eligazodásban. Belsõ etikája, követelményrendszere nemcsak a szakma értékrendje, hanem a szolgáltatást igénybevevõ állampolgár garanciája is  – nyilatkozta interjúnkban dr. Szaló Péterrel, a területfejlesztésért és az építésügyért felelõs szakállamtitkár, akivel Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke beszélgetett.K. F.: – Az ország elõtt álló feladatok megoldása és az ehhez kapcsolódó lehetõségek kihasználása nagyrészt a hazai mérnökséget hozza helyzetbe, rá ró feladatokat, tõle vár megoldásokat. Kamaránk a mérnököket képviseli, ezért örülök, hogy ezekrõl beszélgethetünk. Talán mondhatjuk: Ön egy „utolsó mohikán”, aki a közigazgatás legfelsõbb szintjén képviselte a szakmát az utolsó 20 évben. A szakma és politika egyaránt elfogadja, persze – teszem hozzá – emberi és szakmai kvalitásaival erre rá is szolgál. Most a fejlesztéspolitikához kapcsolódik az a terület, amely Önhöz tartozik – a területfejlesztés és az építésügy; a mérnöki munka legfontosabb területei. Elsõként azt szeretném megtudni, hogy hol van most az ágazat helye a gazdaságban, s mi a fejlesztés szerepe? SZ. P.: – Köszönöm a méltatást... Örülök, hogy beszélgethetünk ezekrõl a dolgokról, mert lehet az ember vezetõ tisztviselõ, lehet menedzser, de a mérnök örökre mérnök marad. Visszatérve a kérdésére: ez a terület most felértékelõdött, vagy ha úgy tetszik, újra felértékelõdött. Az Európai Unió által elfogadott fejlesztési célok – mint például az infrastruktúrafejlesztés a környezetvédelem, energiatakarékosság – a döntések megszületésével a megvalósítás szakaszába érkeztek, az építésügy szereplõin fog múlni a források felhasználása. Másrészt az építés határozza meg az emberek mindennapi életét alkotó környezetet, ezzel életünk minõségét is. Látja ezt a széles közvélemény, tudja a szakma, és már érezzük mi is az óriási elvárásokat. Ez az ágazat adja a GDP 8%-át, és bár ez nem az egész ipar, de így is több, mint például a mezõgazdaság hozzájárulása a gazdaság összteljesítményéhez. Nagyon jelentõs szerepe  van a foglalkoztatásban, de említsük meg hatását a szellemi munka hazai hasznosítására, másrészt a mûszaki fejlõdésre és az élhetõ, minõségi környezet kialakítására is. De más ágazatok fejlõdésére is jelentõs hatást gyakorol, ide tartozik az infrastruktúra legnagyobb része: a közlekedés, az energiaellátás, a távközlés, a viziközmûvek, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Megjegyzem, a fejlesztéspolitika sikere függ az összehangolt mérnöki tevékenységtõl, hogy az EU adta lehetõségeket minél jobban kihasználjuk, hogy legyenek engedélyezett tervek, elõkészített beruházások, készüljünk fel a kivitelezésre és annak ellenõrzésére, a használatbavételre és az üzemeltetésre. K. F.: – Igen fontos területeit említette a mérnöki tevékenységnek: a tervezést, a mûszaki ellenõrzést és az üzemeltetést. Hogyan látja, a jogszabályi háttér megfelelõ az elõttünk álló feladatok megoldásához? SZ. P.: – A mérnöki tevékenység egyes területeit már korábban szabályoztuk, a létesítmények engedélyezési rendszere is adott. Most azt kellett elérnünk, hogy a nemzetgazdaság fejlõdése érdekében az egyes munkákat, beruházásokat gyorsabban tudjuk elvégezni úgy, hogy az ne menjen a minõség rovására. A szakállamtitkárság által irányított csapatnak jelentõs szerepe volt abban, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt építési beruházások megvalósításának elõsegítésére törvényt fogadott el az Országgyûlés. A beruházások gyorsítását további 18, az építésügyet érintõ jogszabály változtatása szolgálja 2008. szeptember 1-tõl. Hat törvénymódosítás lépett hatályba, továbbá 12 kormány- és miniszteri rendelet. A gyorsítás mellett a csomag hozzájárul a feketegazdaság kifehérítéséhez, a lánctartozás megelõzéséhez is. Ez a munka egyfajta „ágazati párbeszéd” keretében készült nagyon rövid idõ alatt. A párbeszédben, a javaslatok kialakításában a Magyar Mérnöki Kamarának is nagy szerepe volt. Szerepe abban, hogy tervezõk, kivitelezõk, hatóságok vitákon és egyeztetéseken keresztül végül is közös álláspontot alakítottak ki az építési beruházások gyorsítása érdekében.  K. F.: – Magam is benne voltam a bizottságban, közelrõl tapasztaltam az érdekek képviseletét. Az építési beruházások indikátor szerepet töltenek be a gazdaságban. Ugyanakkor kérdéses az EU források adta lehetõség kihasználása érdekében az elõkészítés jelenlegi állása. Erre a területre 2013 végéig 5000 milliárd forint juthat az EU hét éves gazdasági ciklusa szerint, amihez még járulékos összegek csatlakoznak, mint önrészek, magánbefektetések. Ha a 2008. évi mintegy 50 milliárd forintot nézzük, nem tekinthetõ ez kevésnek? SZ. P.: – Elõször is köszönöm a gyorsító program elfogadásához nyújtott segítséget. Valóban a nagy projekteknél az elõkészítésben tapasztalható csúszás. Ezt csak részben ellensúlyozza, hogy elindultak más programok, mint az alapfokú oktatást támogató OVI-SULI program, vagy a belterületi utak korszerûsítései, illetve a városok átépítése, szépítése. Esélyt látok az EU-s pénzek döntõ részének határidõre történõ hatékony elköltésére. K. F.: – Mint a Monitoring Bizottság tagja, aggályosnak láttam az elõkészítések állását, ezért is törekedtünk a kamaránál a területi önkormányzatokkal a kapcsolatokat kiszélesíteni, a mérnökök aktivitásának fokozása érdekében pedig a kamara területi képviselõket jelölt ki. SZ. P.: – A mérnöki kamara ez irányú tevékenységét nagyon támogatom. Az önkormányzatok a tervezés elõkészítésre szerintem nem fordítanak sok esetben kellõ súlyt, pedig ez megtérülne, illetve a nem kellõ mértékben kiérlelt tervek késõbb „megbosszulhatják magukat”. K. F.: – Elégedettek lehetünk vajon a szakállamtitkárság területén folyó tevékenységeknél a magyar részvétel formájával? SZ. P.: – A magyar részvétel kétirányú. A hazai helyzet inkább ismert, de az talán kevésbé, hogy ma már a magyar befektetõk külföldön is jelentõs szerepet visznek.  A közelmúltban részt vettem, mint a magyar állam képviselõje Szlovéniában az egyik magyar magáncég 250 millió eurós városrehabilitációs projektje indításánál. Ez azt jelzi, hogy a magyar menedzsment versenyképes a nagy külföldi befektetõkkel szemben, képes az együttmûködésre, ha érdekei úgy diktálják. K. F.: – A mérnökök szerepe – racionális gondolkodásuk miatt – az infrastruktúra fejlesztésében, a környezetkímélõ megoldásoknál, de a patrióta gazdaság kialakításában is jelentõs. Kérdezem a képzéssel és a kamarák szerepével kapcsolatos elképzeléseirõl... SZ. P.: – A gazdasági fejlõdés trendjeinek vizsgálata egyértelmûen a mûszaki tudományokra és a felsõoktatásra helyezi a súlypontot, mint a növekedés generálóira. A szakmai kamarákra, mint az önálló szellemi végzettséget folytató mûszaki értelmiséget tömörítõ szervezetre meghatározó szerep vár a gazdaság versenyképessége javításában, ezért álláspontját a felsõoktatás irányvonalainak meghatározásánál is figyelembe kell venni. A szakmai önigazgatás elmúlt tíz éve igazolta a kamarák szükségességét. Az állam csökkenõ szerepvállalását az önigazgatás e korszerû formája helyettesíti. A mérnökök felelõssége óriási, a szakmagyakorlás feltételeit e felelõsségbõl kiindulva kell maghatározni, amelyben a szakmai közösségnek óriási szerepe van. A közösségnek, mint az ezredforduló „céhszervezetének” fontos szerepe van a kiszolgáltatottság mérséklésében, a piaci eligazodásban. Belsõ etikája, követelményrendszere nemcsak a szakma értékrendje, hanem a szolgáltatást igénybevevõ állampolgár garanciája is. A szakmai kamarák által szervezett tevékenységekre óriás az igény, a kamarák nemcsak szakmai, hanem ahhoz kapcsolódó oktatási, illetve továbbképzési és minõségbiztosítási feladatokat látnak el, ennek hatékonysága a mérnöki feladatok ésszerû megoldásának függvénye. A mérnökök sikerorientáltsága pedig a hatékonyságot tovább fokozza. Törvényességi felügyeleti szerepünk kapcsán meg lehet állapítani, hogy szerencsére a kamara csak passzív szerepre kárhoztat bennünket, mindössze megfigyelõi vagyunk a kamarai tevékenységeknek, nem kellett eddig beavatkoznunk a belsõ ügyekbe. A mérnöktársadalom jövõjét elemezve megállapíthatjuk: az együttmûködés formáit kell tovább szélesíteni. A magyar érdekek védelmében nagyobb együttmûködés lenne indokolt, sok esetben a tervezõk és a kivitelezõk hátrányba kerülnek, mert nem tudnak közös lépéseket tenni. Nem a nagyszervezetekbe tömörülés, hanem a hálózatos együttmûködés, klaszterek létrehozása lehet a versenyképesség javításának fõ eleme. A kicsik csak a piaci szegmensek réseiben tudtak megélni, de ezek köre egyre szûkül. 2006 óta a települések fejlesztése és üzemeltetése – kormányzati oldalról – a feladatomat képezi. Ezen a területen is van számos új feladat a mérnökök számára. A közmûvek nyilvántartása, a mérnöki létesítmények tervezése és felügyelete,  a települések üzemeltetésében és irányításában a településmérnökök szerepét hangsúlyoznám. Egyáltalán: úgy látom, hogy a mérnököket jobban be kell kapcsolni a közéletbe és ebben a kamarának további szerepe lehet. K. F.: – Azt hiszem, eddig is ebben az irányban tevékenykedtünk. Megköszönöm a beszélgetést és külön köszönöm a  mérnökök támogatását!

Szaló Péter MMK