Román Előregyártó Szövetség < Hírek | Magyar Betonelemgyártó Szövetség

A közgazdászok egy része feltételezte, hogy a gazdaság fejlodése természetes folyamat, amely minden ország számára elérhet feltéve, ha megfelelo gazdasági stratégiát választanak. Egyesek szerint, hogy a szabad piac eroi jelentik a fejlodés motorját, mások azonban úgy vélik, hogy a gazdaság kiegyensúlyozásához szükség van az állam közbelépésére. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azonban felébresztették a kétely a nemrég még olyan „biztos” elméletekkel szemben.

És természetesen felmerült a kérdés: Miért vált a gazdasági fejlodés egyre nehezebben megvalósíthatóvá?

David Landers, a harvardi egyetem történelem és gazdaságtan oktatója a kérdésre egy új elmélettel válaszol, ami magát a fejlodés fogalmát magyarázza. Landers megmutatja, hogy „az országok helyzeteinek javítása… csak akkor lehetséges, ha a közgazdászok egy sorozat olyan tényezot is figyelembe vesznek, amelyeket nem lehet mennyiségileg felmérni, pl. a törekvések területén fellépo kulturális különbségeket.”

Úgy gondolom, hogy az elobbi megfontolások az építoiparra is érvényesek, amely jelentos mértékben hozzájárul életkörnyezetünk megteremtéséhez, valamint az ország gazdasági és társadalmi fejlodéséhez.

Ezért mindannyian, akik az építési termék megvalósításában közremuködünk, meg kell értsük és tudatosítsuk azt a tényt, hogy ezen terület fejlesztései nem csak szerkezeteket jelentenek, hanem ezek mentalitásokat is tükröznek. Az építoiparban pedig ezek nem mások, mint az évek során kialakított muszaki kultúránk eredménye.

Egy másik érv, ami a téma mellett szól, hogy manapság olyan idoket élünk, állítja Mihai Draganescu akadémikus, „amikor a kultúra alatt nálunk szokványosan csak a humán muvelodést értik, ellentmondva minden kortárs muvelodéselméletnek… A román társadalomban a humán kultúra, amit egyoldalúan tekintenek orvosságnak az ország minden gondjára,  és a muszaki kultúra közötti egyensúly hiányának komoly következményei vannak és lesznek.”[1]!

Szükségünk van tehát ezen kultúrák egyensúlyára!

Fontos kiemelni, hogy az, aki megértette a két hagyományos, a humanista és a muszaki kultúra ötvözésének szükségességét, a neves mérnök, Angel Saligny volt. A Román Akadémia elnökeként Saligny ezért szállt síkra 1907 és 1910 között. „Angel Saligny egy hagyományt teremtett, ami Romániában amúgy elég gazdagon létezik, csak amit eddig nem igazán tudtunk kello mértékben érvényre juttatni.”[2]

A fentiekhez hozzáfuzhetjük Ing. Emil Prager kultúraértelmezését. Szerinte „a kultúra, és foként a muszaki kultúra azon ismeretek halmaza, amelyek oktatás és tudás által felhalmozódtak, s amelyeket egy adott pillanatban a gyakorlatba ültetünk.”

És kérdezem én, mi más lenne az építkezés, ha nem a muszaki ismeretek gyakorlatba ültetése?

Az építési technikák között kiemelkedo helyen található az eloregyártás módszere, ami az eloregyártás bizonyos kultúráját feltételezi.

Ugyan kezdetleges fázisban, de a Joseph Monier 1867-1881 közötti szabadalmai betonból és vasból készült tárgyakra és konstruktív elemekre vonatkoztak, amelyek „elore gyártott termékekként jelentkeztek” és el kell ismerni, hogy „az építésekben történo vasbetonhasználat több mint egy évszázados sikere épp a monolitikusságából ered.”

Hazánkban is hasonló utat járt be a beton.

Mindazonáltal egy egész sor olyan neves román mérnök létezett, élükön a nagy építovel, Angel Saligny-vel, akik megértették, hogy meg kell teremteni egy az eloregyártás irányában nyitott környezetet, vagyis egy eloregyártási kultúrát, támogatva a nagyméretu eloregyártott elemek leleményes alkalmazását.

Ekképpen, 1888-ban a Braila-i és Galati-i nagy silók megépítésével megbízott Angel Saligny látogatást tett különbözo ilyen monolitikus gyártásmódot alkalmazó külföldi építotelepen. Visszatérve az országba világelsoként kivitelezte az elore gyártott elemekbol készült hatszögu, 2m élu cellákat.

Mellette hadd említsük meg Anton Chiricuta mérnököt, aki 1900-as év után a Constanta-i kikötonél nyolcszögu elore gyártott vasbeton cölöpöket gyártott. Hasonlóan méltatandók Niculescu Cristea, Dumitru Pastia, Ion Herman és más mérnökök telejsítményei.

A beton elore gyártott termékek alkalmazásának kiterjesztése az építkezésekben csak akkor valósulhatott meg, amikor ezen módszernek az elonyeit igazolták:

·        Úgy muszaki téren az alábbiak által:

o       A nehéz elemek szállítási, kezelési és szerelési mechanizmusainak, valamint a 100 to- nál nagyobb képességu daruk megjelenése

o       A frissen öntött beton gyors megszilárdulási és kizsaluzási eljárásai

o       Képlékenyíto adalékok megjelenése

o       Modern vasaláshegesztési módszerek megjelenése

o       Feszítopászmák, a beton elo- és utófeszítésének megvalósítása, ami nagymértéku fémmegtakarítást tesz lehetové.

·        Mint gazdasági téren:

o       A nagy elemsorozatok által, amelyek lehetové teszik a sablontakarékosságot

o       Az elemek ipari szintu precíz kivitelezése által a szakosodott telephelyeken.

o       A gyártási és kezelési folyamatok magas fokú gépesítése által, ami a munkaero csökkentését tette lehetové.

A folyamatos létesítményépítés, mint pl. a csatornák, magas oszlopok elektromos- és villanyvezetékeknek, vasúti talpfák, alapozási cölöpök stb., feltételeit némely elszigetelt kivételtol eltekintve, más országban sem lehetett 1940 elott megvalósítani.

A Vianini centrifugális csatornákat nálunk 1929-ben vezették be, amikor egy sajátos berendezést importáltak az 1500mm átméroig terjedo, 3000mm hosszú nyomócsövek gyártására. Ilyen csövekkel valósították meg a Temesvári 2,2 km hosszú Ø 1100mm-es tápvízvezetékeket, a kolozsvári 3,0 km hosszú Ø 700 mm-es tápvízvezetéket és a bukaresti Bragadiru vízvezeto csatornát, ami kb. 3,5 km hosszú és amelynek átméroje 1200mm.

Az ilyen centrifugális csatornák kivitelezésére szükség volt különösen gondozott betonokra, a nagy nyomáson való tömítettség biztosítására, ezért a csatornavezetékeket nyomáspróbáknak vetették alá.

A zsugorgyuruk kivitelezése kikényszeríttette a vasalások hegesztését, vagyis olyan eljárásokat, amelyek újonnan használt módszerek és folyamatokként jelentkeztek.

Érdekes lehet megjegyezni, hogy az eljárást a Tiberiu Eremia mérnökrol elnevezett Általános Üzemek dolgozták ki, ahol Aurel A. Beles akadémikus is ténykedett 1921-1933 között.

Egy másik hazánkban eloállított készelem a légi elektromos vezetékek számára készült oszlopok voltak. Ezeket 1933 körül valósították meg egy az Acad. Prof. Ing. Stefan Balan által kidolgozott projekt alapján. Az oszlopok hossza 10,60m, a vasaló rudak átméroje 18mm, ezek a különös gonddal válogatott aggregátumokból és 400 kg cement/m3[3] eloállított (amit késobb 360 kg-ra csökkentettek) oszlopok 1600-2800 kg/m3-t nyomtak.

Ekképpen folytatódott az eloregyártás kultúrájának születési feltételeinek kialakulása.

Azonban az eloregyártás kiterjesztésére Romániában, mint a legtöbb európai országban, a második világháború után került sor, amikor fellépett a nagymennyiségu, viszonylag rövid idon belüli és alacsony költségu létesítmények megvalósításának szükséglete.

Ezt a törekvést tükrözik az 1987-ben New Yorkban megjelent ENSZ által kiadott dokumentumok minden európai állam építoipara esetében.

Az európai államokban 1955-1978 között alkalmazott fo irányok a lakásépítés területén, de nem csak, az eloregyártás volt és ennek racionalizálása az építotelepen. Európa következo lépése az áttérés volt a zárt eloregyártásról a nyitott eloregyártásra.

Románia részben, kb. egy évtizedes késéssel felzárkózott ezen irányzatokhoz.

Ehhez hozzáadódik egy sor más tényezo is, ami negatívan befolyásolta a rendszert, magát az eloregyártás kultúráját hazánkban. Ezen tényezok közül megemlíthetjük a következoket:

• Az integrál eloregyártás átvétele, az alapozástól az attikáig, nyilvánvaló anyagi implikációkkal (ár, termelékenység, szállítás);
• A szerszámok és mechanikai, de különösen az elektronikus eszközök, az ún. gépesítés teljes hiánya, hogy ne is említsük a tömíto kittek és a muanyagok hiányát.
• A hoszigetelés szempontjából sokszor lényeges hiányosságokat mutató készelem kivitelezés, foleg a lakások számára készült elore gyártott elemek esetén.

A fentiekhez tegyük hozzá az európai országokhoz viszonyított kb. 2,5-szörös[4] anyag megmunkálási ráfordítást és megkapjuk az örökölt eloregyártási „kultúránk” képét.

Az 1990-es év, sok más ágazathoz hasonlóan, fordulópontot jelentett a vasbeton eloregyártásban. Az eloregyártási terület drasztikus visszaszorítására, valamint az elore gyártott elemes lakásépítés teljes beszüntetésére került sor, ami óriási hiba. Történt ez olyan konjunktúrák miatt, melyeket részben objektív, másrészt szubjektív, mentalitásból kifolyó körülmények idéztek elo, ami végeredményben nem más, mint a muszaki kultúra szintje.

A konjunktúrához fuzodoen említem:

• A várakozást, a piaci nyomásra való válaszreakció elmaradását.
• Egy határozott állásfoglalás és konkrét megoldási javaslatok – eloregyártási alternatívák – hiánya a tervezok és gyártók részérol, ami megfelelt volna a piac új követelményeinek.
• A hamis álláspont, hogy nem építkeznek többet elore gyártott módszerrel, amikor a teljes civilizált világ ezt teszi.
• A hamis felfogás, hogy a fémszerkezet rövidebb ido alatt és alacsonyabb költségek mellett valósítható meg.

Egy 10.000 m2-es csarnok összehasonlítható értékelemzése megmutatja, hogy az elore gyártott vasbeton szerkezet kb. 10 %-al olcsóbb, mint a fém-tartószerkezet. S ha ehhez hozzáadjuk az acélszerkezet tuzvédelmi többletköltségeit a különbség 18%-ra no.

Az utóbbi 10 évben egy a vasbeton eloregyártás területére pozitív hatású nyomás érzodik a román piacon. Köszönheto ez a bevásárló láncoknak, akik modulált elemeket igényelnek az illeto lánc technológiai kultúrájának függvényében.

Ekkor jelentek meg az eloregyártok piacán az olyan vállalatok (mint pl. ASA Torda, Europrefabricate, Prefab S.A. Calarasi, Macon Deva,  Prefab Brasov stb.), akik felismerték a külföldi vagy belföldi befektetok irányzatait és újonnan muszakosították gyártási kapacitásaikat, hogy változatos méretskálát tudjanak eloállítani, amivel válaszoljanak a kérésre. Megfigyelheto a modern, nyílt eloregyártási rendszerre való áttérés, ami bizonyítja egyes gyártók átállási képességét.

Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje felkarolni és támogatni az eloregyártott lakásépítést összetett rendszeru megoldásokkal, amely ne csak a kollektív lakásokat célozza meg, hanem az egyéni vagy családi, részben eloregyártott házakat is, hisz ezt jelenleg Európa szerte alkalmazzák.

Dönto szerep jut ezen eloregyártási kultúra elomozdításában, a Közmunkálati és területrendezési foosztálynak, aki a közpénzeket kezeli, és akinek ki kell választani azt a leggazdaságosabb megoldást, ami ugyanakkor minél elobb eleget etgyen a sürgeto szükségleteknek. Gondolok itt a sportcsarnokokra, amelyeket elore gyártott módszerrel kellene megvalósítani s nem acélszerkezettel, mivel ez olcsóbb lenne, vagy a fiatalok számára épített bérlakásokra. S persze nem utolsó sorban az eloregyártott vasbeton házakra, amelyeket az állami tartalékkészlet részeként kellene készenlétben orizni olyan katasztrófahelyzetekre, mint az árvizek.

Meggyozodésem, hogy a Román Betonszövetség folyamatosan ténykedni fog a mi területünk muszaki kultúrájának eloremozdításán, hangoztatva az eloregyártás kultúrájának kialakítását, úgy a megrendelok – magánszemélyek vagy befektetok -, mint az építok irányában, kihangsúlyozva ezen rendszer minoségi, gyorsasági és gazdaságossági elonyeit.

Irodalom:

1. Acad. Mihai Draganescu: Importanta centrelor de dezvoltare pentru cultura tehnica. (a muszaki kultúra fejlesztési központjainak jelentosége) in: Revista Constructii Civile si Idustriale folyóirat, 2005. szeptemberi száma
2. Emil Prager: Vasbeton